Pillantás a múltba
Pátka község rövid története
A XVIII. században Bél Mátyás így ír a településről:
" ...Síkon fekszik, jó egy óra járásnyira a Vértes erdőségtől ... A falutól északra, szép és termékeny déli lejtőn vannak szőlők, ezért kedvező esztendőben bőven adják az érett gyümölcsöt, amiből nagy mennyiségű bor készül. A szántóföldek részint a keleti, részint a déli oldalon vannak. A föld kemény, nehezen művelhető, de megtermi a búzát és minden más gabonafélét is."
A kezdetek
A község már a bronzkorban lakott hely volt, amiről feltárt leletek tanúskodnak, többek közt a Szűzvár magaslatán lévő bronzkori földvár sáncai is.
A Dunántúlt megszállták a kelták és ezen időszak alatt Pátka a keltaság főhelyeként szerepel a történelemben.
A község határában elterülő Kőrakáspusztán maradt fenn a római kori Pannónia egyik különleges emléke, a Császár-víz duzzasztógátja. Az építmény egykor halastóvá duzzasztotta a patak vizét, és a tavaszi árvizek ellen védte a völgy déli kijáratánál (Kisfalud környékén) létrejött római villagazdaságokat.
- Római kori kőgát, és a Császár víz völgye -
Az első írásos adat a XII. századból
Az első írásos említés 1192-ből származik Patca, illetve Pathka néven. A település nevének eredete az ősi magyar "Paty" személynévnek - ka képző bokros származéka. A település mai névrokonai Páty, Pátyod és Rábapaty.
Középkor
A XV. századi források a falu (possessio Pathka) említése mellett preadium Opathka-ról is szólnak, bizonyságául annak, hogy a mai Pátka átellenében a tó jobb partján Ópátka is létezett. 1426-ban a település és térsége a tatai vár, 1430-ban már a csókakői váruradalom tartozéka.
A török hódoltság évtizedei
Székesfehérvár török elfoglalásával (1543) Fejér megyében is több mint 150 évre állandósult a török uralom. Súlyos megpróbáltatásokat élt át a lakosság a török hódoltság évtizedei alatt, a falu teljesen elpusztult és átmenetileg elnéptelenedett. A jelenlegi falu 1640-ben létesült betelepített lakosokkal. Az új község teljesen református lett. A település gazdasági megerősödése a török kiűzése után következett be.
1692-ben Pátka a Hochburg család kezébe került és ennek a családnak az örökösei birtokolták 1945-ig (Trauttenberg, Tallián, Ivánka családok).
Pátka a kuruckor viharaiban
1707. augusztus 28-án, a Rákóczi vezette szabadságharc egyik jelentős eseménye zajlott le Pátkán. A szabadságharc egyik legdicsőbb vezetője, Bottyán János kuruc generális - vagy ahogy a nép nyelvén máig is fennmaradt, Vak Bottyán - Pátka községben tartja meg a dunántúli haditanácsot. Itt határozták meg a követendő eljárást, itt dolgozták ki a haditervet, amelynek alapján megindul a dicsőséges dunántúli hadjárat. Ennek emlékét örökíti meg a Polgármesteri Hivatal falán elhelyezett emléktábla.
1725-ben a falu gondatlanság következtében leégett.
A földesurak támogatták a katolikus egyházat, így a tiszta református község vegyessé vált.
Pátka az 1848-49. évi magyar szabadságharc forgatagában
1848. szeptember 29-i pákozdi csatában szétvert ellenség egy része Pátkára özönlött. Seregeink Pátka alatt rohantak az ellenséges táborra. A megfutamodott horvátok a községbe menekültek, ahol a nép megtámadta őket. A szabadságharc első csatájának sikeréből a hazafias magatartású és nagy áldozatot vállaló Pátka népe is kikéri a maga részét, még akkor is, ha általában keveset lehet olvasni a pátkaiak hőstettéről, ezt követően a falu szenvedéséről, megpróbáltatásáról.
Vasútvonal épült
1898-ban több település összefogásával vasútvonal épült Székesfehérvár és Bicske között. A vonalat november 23-án adták át a forgalomnak. Az új vasút nyújtotta lehetőségek kihasználásával soha nem tapasztalt ütemű fejlődés indult meg a faluban.
- Nosztalgia vonat 2004-ben - Császár Lajos képei -
Pátka a világháborúk idején
Az első világháborúban harci cselekmények nem folytak a község területén, mégis lényeges károk keletkeztek. A harctérre kerültek közül 92 személy vesztette életét. Ennek állít emléket a község főterén elhelyezett, csúcsán turulmadárral ékesített emlékoszlop. Ezzel szemközt áll a második világháborúban elesett 64 pátkai hősnek és 75 polgári áldozatnak állított emlékmű is.
- I. Világháborús emlékmű a turul madárral, II. Világháborús emlékmű -
A vasúti személyforgalom megszűnt
1979-ben azonban egy szomorú esemény következett be: a festői környezetben kanyargó síneken megszünt a vasúti személyszállítás. A pályatestet Lovasberény és Bicske között felszedték, ma csupán teherforgalom zajlik a vonalon Lovasberényig. Az 1990-es évek elején tanulmányterv készült a vonalszakasz "turistasebességre" járhatóvá tételéről. Ennek megvalósulása igazi kirándulóhellyé emelné úgy Pátka községet, mint a többi vasútvonal mentén fekvő települést.
- Vasúti megálló környéke -
Idézet a "Bicskétől Székesfehérvárig vasúton" című kiadványból:
" A vasútvonal egyik legszebb pontja a Császár-víz fölötti kis vasúti hídnál van. Balra nagyvadban gazdag lomboserdő, jobbra kis tisztás, fölötte vörös sziklafal. A sziklák peremén fenyők csipkefüggönye szűri meg a lemenő nap fényét. Hátunk mögött a víztározó, előttünk pedig az erdőbe vesző vágány. Festeni sem lehet szebbet."
Pátka népessége a XIX. század közepén meghaladta a 2000 főt. 1930-ban 2498 lakosa volt a községnek; a polgári közigazgatás idején nagyközségi státusa volt. A népesség jelentos csökkenésére az 1950-es évektől került sor.
Lángra gyúló égő szerelem
Egyszer régen két vár volt ezen a vidéken. Pátka volt az egyiké, míg Szűz a másiké. Pátka a mai tó túloldalán állt, Szűzvár pedig a ma is ezen a néven nevezett magaslaton, a Lovasberénybe vezető úttól jobbra, ott, ahol a pár éve bezárt kőfejtő van. A két várúrnak hasonló korú gyermekei voltak. A pátkainak fia, Deli, a szűzvárinak lánya, Szöszke. A gyerekek felnőttek. A fiúcskából daliás szép legény lett, a leányka gyönyörű szép lánnyá érett. Egy alkalommal a fiatalok összetalálkoztak, és a találkozásból égő szerelem lett.
A rivális királyfi színre lép
A szülők észrevették ezt, a Szűzvár ura azonban másnak, egy király fiának szánta szépséges leánya kezét, ezért nem nézte jó szemmel a fiatalok románcát. Tudta ezt a pátkai várúr is, ő azonban a fiatalok pártját fogta.
Egyszer megtudták, hogy a királyfi lánykérőbe érkezik Szűzvárba. A fiú elkeseredett. Tudta, hogy ha nem tesznek valamit, a lány apja hozzáadja szerelmesét a királyfihoz. Deli édesapjától kért segítséget. Az így felelt:
"Semmit ne félj, édes fiam! Elmegyünk mi is lánykérőbe, megelőzzük a királyfit!"
Azonmód fel is kerekedtek, átmentek Szűzvárba. Hamarabb odaértek, mint a másik lánykérő csapat. Amikor bebocsátást kértek, s a szűzvári úr meglátta őket, tudta, mi járatban vannak. Arcán gúnyos mosoly jelent meg, mert már eltervezte, hogyan utasítsa el a pátkai kérőt úgy, hogy ne derüljön ki, ő mindenképpen a királyfihoz akarja adni leányát.
Amikor a királyfi és kísérete is megérkezett, a kérők odaálltak az apa elé, és mindketten előadták kérésüket, hogy a leányt felségül kérik. A várúr gondolkodást színlelve megszólalt:
"Ha már két ilyen nemes, talpraesett legény verseng az én lányom kezéért, tegyenek próbát, és amelyikük ügyesebb, erősebb és hatalmasabb, azé legyen lányom keze."
A 3 próbatétel
A várúr három próbát eszelt ki, hogy próbára tegye a kérőket.
Az első próba az volt, hogy a kérőknek puszta kézzel el kellett ejteniük egy-egy medvét. A fiú és a királyfi hajszálra egyforma nagy medvebundát hozott haza a vadászatból.
A második próbában olyan felvonóhidat kellett építeniük a vár egy-egy kapujához, amit az őrparancsnok hatéves kisfia is fel tud húzni. A feladatnak mindkét kérő tökéletesen eleget tett.
A végső próba
Így jött el a végső próba. A várúr maga elé hívatta a két fiatalembert.
"Derék legények vagytok mind a ketten, azonban csak egyikőtöknek adhatom lányom kezét. Ezért az lesz a férje, aki különlegesebb, fényűzobb járművön szállítja várába őt." - mondta.
A várúr azt gondolta, hogy a királyi hintónál különlegesebb, drágább járművet a pátkai várúr nem lesz képes kiállítani. A pátkai fiú el is keseredett. Az apja azonban kieszelte a megoldást. A völgy végében kőgátat építtetett, hogy az a Császár-víz és a Tiszta-víz vizét tóvá duzzassza. Akkora vízfelület keletkezett így, hogy hajóval lehetett közlekedni a két vár között. Így a megjelölt napon a királyfi hiába érkezett a király legfényuzőbb, tíz pár hófehér paripa által szinte repített hintójával, már csak integethetett a boldog ifjú párnak, akik egy háromárbócos, dagadó vitorlázatú hajón indultak lakodalmat csapni a pátkai várba. A Szűzvár ura, amikor meglátta a hajót, rájött arra, hogy igazán csak annak a férfinak az oldalán lesz boldog a lánya, aki ennyire szereti őt. Így áldását adta a frigyre, nászurával összeölelkezve együtt indultak a menyegzőre.
Az ifjú pár pedig boldogan élt, amíg meg nem halt.
Az esküvő érdekében létrehozott tó pedig ma is látható Pátka mellett.
(Szájhagyomány alapján: TLK)
